– Helló. Befogadsz?
– Hogy van? Igazából a fogadásnak vége, elmegyek…
– Értem, értem. Elnézést. Sajnálom.
Az ajtó bezárult. A lány arca ismerősnek tűnt Inna számára, mintha már látta volna korábban, vagy mintha hasonlított volna valakire… Biztos járt már itt.
Fogta a táskáját, lekapcsolta a villanyt, és kiment a folyosóra. A lány a kanapén ült. Vékony, egyszerű ruhában és kopottas szandálban.
– Mondtam, hogy nincs időpont. Vagy vársz valakit?
– Csak nem tudom, mit csináljak. Nem tudom, kihez menjek. Hosszú az út hazafelé, úgyhogy csak az időmet vesztegetem.
– Mi a problémád? Miért vagy itt? Sürgős?
– Igen, sürgős. Abortuszra van szükségem. Határidőm van.
– Hány éves vagy?
– Tizennyolc.
– Gyere holnap, nyolc órától dolgozom.
– Ott leszek. Lekéstem a buszt. Stoppal kell mennem…
Inna megborzongott a stoppolás szó hallatán.
– Ez veszélyes. Jobb, ha taxival megyek. Bár most már félelmetes taxit fogni, különösen a fiatal lányok számára…..
– Megszállhatok egy barátomnál, van egy a közelben. Három gyereke van, de alhatok a földön.
– Rendben, rendben. Holnap találkozunk.
Inna elhagyta az épületet. Mi folyik itt? Miért aggódott annyira a lány miatt? Talán mert emlékezett rá, mi történt vele sok évvel ezelőtt……
Inna az út szélén állt, és a busz után nézett. Csak egy kicsit késett el. Az eget fekete felhők borították, zuhogott az eső. Mihez kezdjen? Hogyan jusson haza? A szülei vártak rá, és hiányoztak neki, fél éve nem látta őket.
Inna az orvosi intézetben tanult, és arról álmodott, hogy nőgyógyász lesz. Bérlakásban élt, így döntöttek a szülei, és maguk fizették. A lányt nem zavarta. Szerette a tanulmányait, és könnyűnek találta őket.
Megállt egy autó, egy Zsigulenka, amit egy nála húsz évvel idősebb, sapkás férfi vezetett.
– Hová mész, szépségem?
– Zsukovszkojba. A busz már elment, nem volt időm…..
– Szállj fel, én arra megyek. Ne aggódj, olcsón elviszlek.
Csendesen utaztunk, a sofőr viccelődött, kérdezett valamit. Aztán minden gyorsan történt. Élesen lekanyarodott az útról az erdőbe. Inna nem értette, mi történik. Az autó megállt. A férfi elővett valami rongyot, és erősen az arcához nyomta. A lány azonnal elájult.
A nedves földön ébredt fel. Az autó eltűnt. A szoknyája hátracsavarodott, a feje hasogatott… Alig fogta fel, mi történt……
Elsétáltam a szüleim házához. Féltem elmondani nekik, mi történt. A szülei szigorúak, most minden bűnnel vádolni fogják… Csak el kellene felejtenie ezt a történetet. Különben el kell majd mennie a rendőrségre, feljelentést kell írnia, felhúzzák a vészharangot, és kegyvesztett lesz…..
Innának volt barátja, de nem sokáig. Egy hónapig jártak, aztán a nő dobta a férfit. Kiderült, hogy a férfi szörnyen unalmas. De sikerült nőt faragnia belőle. A sofőrről kiderült, hogy a második partnere. Csak nem kívánt.
Egy szemétláda, akit meg kellene büntetni, de nem merem bejelenteni. Sok esetben a lányokat hibáztatták, azt mondták, hogy ők tehetnek róla, ők provokálták. És sajnálom a szülőket, annyira stresszesek lesznek.
De ő erős. Túl fogja tenni magát rajta. El fogja felejteni, mint egy szörnyű álmot…..
Telt-múlt az idő, Inna iskolába ment, elment a barátaival. Csak az egészsége hagyta cserben. Hányinger, időszakos hányás, gyengeség és álmosság. Elment a kórházba.
– Hosszú ideje megjött a menstruációja? – Az orvos alaposan megnézte Innát.
– Igen, nemrég volt valami hasonló, és azelőtt is…..
– Nőgyógyászhoz irányítom önt. Szerintem terhes vagy.
Inna úgy érezte magát, mint akit forró vízzel leforráznak. Az nem lehet… Végül is voltak ezek a napok, párszor, szóval nem vagyok terhes… De a nőgyógyász megerősítette a terhességet, tizenhárom hetes. Már túl késő az abortuszhoz. Azt mondta, hogy akkor történik, amikor a menstruációd átjön a magzaton.
Inna pánikba esett. Mi lesz a tanulmányaival, mi lesz a szüleivel? Nincs szüksége erre a gyerekre, már most utálja… Ha már túl késő az abortuszhoz, akkor megszüli, és otthagyja. És a szülei nem fognak tudni semmit. Nem fogja meglátogatni őket pocakkal. És iskolába fog járni, kit érdekel?
Ő is ezt tette. Szerencsére a pocakja szinte láthatatlan volt, és senki, aki ismerte, nem találta ki, hogy terhes. Széles pulóvereket és ingeket hordott, ezzel magyarázta, hogy felszedett plusz kilókat.
A hét hónapot biztonságosan kibírta. Egyik este egyre gyakrabban kezdett feszülni a hasa. Rájöttem, hogy koraszülésben vagyok. Hívtam egy taxit, és a szükséges dolgokat és iratokat magammal víve elmentem a szülészetre.
Azonnal közöltem, hogy megírom a gyermek lemondását, még akkor is, ha nem győznek meg arról, hogy tartsam meg. Gyorsan megszültem, egy kislányt, két és fél kilóval. Megpillantottam a kis fejét.
Azt mondták, hogy a kislány egészséges, és felajánlották, hogy szoptatom. Inna visszautasította. Még csak ránézni sem akart.
Néhány nappal később Inna hazament. A visszautasítást megírták, a tej kiégett, az élet megy tovább. Végre megszabadult ettől a felesleges gyerektől…..
Aztán jött a tanulás, a foglalkozások, a kreditek. Ritkán ment ki, nem is akart.
Aztán valóra vált az álma. A diploma megszerzése után egy városi kórházban kapott munkát nőgyógyászként. A szülők ekkorra már segítettek lakást, autót venni. Barátnője bátyjával kezdett el járni, sőt, együtt is éltek. De nem sokáig. Kiderült, hogy alkoholista.
A következő férfiról kiderült, hogy nős. Nem vallotta be rögtön. Vissza kellett küldenem a feleségéhez.
Elment színházba, kiállításokra, elment a hegyekbe a barátaival. Úgy tűnt, hogy boldog az életével, de a lelkében volt egyfajta vágyakozás. Egy érzés, hogy valami hiányzik a teljes boldogsághoz.
A szülei éltek és virultak, állandóan arra célozgattak, hogy ideje lenne unokákra vigyázni. Inna nem bánná, ha szülne, de kitől? Az ő környezetében nincsenek normális férfiak …
Másnap bejött az irodájába egy lány, aki tegnap nem ment el a megbeszélt időpontra. Terhesség apró feltételekkel.
Amikor Inna kitöltötte a kártyát, észrevette a lány születési dátumát. Aznap volt az a nap, amikor Inna szült. Micsoda véletlen, a dátum, a hónap és még az évszám is…..
– Anna, miért nem tartod meg a gyereket? Miért döntöttél az abortusz mellett?
– A barátom elhagyott, amikor megtudta, anyám kiabált velem, és kórházba küldött. Nem tud minket etetni… Nővérként dolgozik a szülészeti kórházban. Szeret inni… Én is dolgozom, iskola után egy boltban kaptam munkát. De ott kevés a fizetés, és a munkaidő sem túl jó.
Apa nélkül nőttem fel, tudom, milyen az. Szóval nem akarom, hogy a gyerekem is erre a sorsra jusson. Bár persze kár érte… Ő az én húsom és vérem……
Anya szemében szomorúság volt. Inna rájött, hogy a lány még meggondolhatja magát. Valamiért ő volt az, aki le akarta beszélni a lányt az abortuszról.
– Tudod mit, menj haza, és gondold át a dolgot. Még mindig megteheted.
– Tényleg? Oké… Megmondom anyukámnak, hogy el kell mennem néhány vizsgálatra… Tudod, hét hónapos koromban születtem. A szülőanyám lemondott rólam a kórházban. Fiatal voltam. Valószínűleg ugyanabban a helyzetben voltam, mint én. Nem haragszom rá.
Anya azt mondja, annyira sajnált engem, hogy elvitt magával. Meddő volt, és a férje elhagyta. Nagyon hálás vagyok, hogy nem kerültem árvaházba. Anya kedves, aranyos. Amikor józan. Szánalomból a munkahelyén tartják. Otthon csak iszik, de a munkahelyén összeszedi magát… Nos, megyek…..
Inna egy szót sem tudott szólni. Ez nem lehet véletlen… Ilyet csak a szappanoperák mutatnak – egy anya, aki véletlenül találkozik a lányával… Mit tegyek? Mondjam el neki vagy ne mondjam el?
Csinos lány, kicsit hasonlít Inna-ra. Csak a szeme színe más.
A lány elment. Inna izgalmában megivott egy pohár vizet. Hogy történhetett ilyesmi! A titka előkerült a múltból….
Hazatérve Inna nem talált magának helyet. Vajon nagymama lesz, ha Anya otthagyja a gyereket? Egy igazi, igazi nagymama. De erről csak Inna tudna.
Nagyon szerette a lányt. Szerény, jó modorú. A szülésznő a kórházból minden lelkét és szeretetét beletette.
Inna nem érzett bűntudatot. Abban a pillanatban nem is tehetett mást. Nem az a helyzet, amikor az ember boldog egy gyerekkel.
De most, hogy tudja az igazságot, mit kezdjen ezzel az információval? Megvan a lány címe és telefonszáma, a biztonság kedvéért felírta.
Másnap Anya ismét eljött. Szomorúan és sírva.
– El fogom vetetni. Anya ragaszkodik hozzá. Még csak 18 vagyok, előttem az egész élet. És kinek lenne rám szüksége egy gyerekkel… Rendeljen vizsgálatokat, vagy bármit is kell csinálniuk… Ingyen van, ugye? Nekem nincs pénzem…
Inna nagyot sóhajtott. Szegény lány… És ez a lánya, aki az unokáját vagy unokáját hordja. Kötelessége segíteni neki a nehéz helyzetben.
– Anna, komoly beszélgetésem van veled. Kérlek, várj meg a folyosón. Fél óra múlva szabad leszek.
Anya tanácstalanul nézett rá, megvonta a vállát.
– ‘Rendben van. Megvárom…
Milyen sokáig húzódott az a fél óra. Inna aggódott, hogy a lány elmegy anélkül, hogy megvárná. De szerencsére a lány a kanapén ült, amikor a lány kilépett az irodából.
– Menjünk el egy közeli kávézóba. A beszélgetés hosszúra nyúlt…
Miután rendelt, Inna elkezdett mesélni arról a bizonyos napról. A teljes igazságot. Igen, fájt, kellemetlen volt, de mit lehet tenni. Nem fog hazudni. Ami történt, megtörtént.
Anya figyelmesen hallgatta, nem értette, hogy az orvos miért mesél arról, ami vele történt.
– És az a helyzet, Anya, hogy a lány, akit akkor szültem, az te vagy… Én vagyok a saját anyád……
Anya összezavarodott, dörzsölni kezdte a zsebkendőjét a kezében.
– Hogy lehet… És te nem jöttél rá, hogy milyen ember volt?
– Nem, megpróbáltam elfelejteni. Sajnálom, amit tettem. Nem akartalak megbántani… De tudnod kell az igazságot.
Anya nem tudta, mit mondjon.
– Arra kérlek, hogy tartsd meg ezt a gyereket. Szeretni fogod őt, majd meglátod. Én pedig segíteni fogok neked. Bármiben, amiben csak tudok. Veszek babaholmikat, játékokat, adok neked pénzt. Minden rendben lesz!
– És mi lesz anyuval? Hát, az anyukával, aki felnevelt engem.
– Minden marad a régiben. Ha akarod, hozzám költözhetsz. Jó körülményeim vannak, nagy lakásom van.
– Nem, köszönöm. Nem hagyom el anyát. Át kell gondolnom, amit mondtál.
– Itt a telefonszámom és a címem. Ha bármire szükséged van, mindig szívesen látlak…
Anya elment. Látszott rajta, hogy aggódik és nyugtalan. Ez érthető. Hogy ilyesmire jött rá.
Eltelt egy hét. Semmi hír Anya felől. Inna nem akart először telefonálni. Rájött, hogy mekkora felelősséget rakott erre a fiatal lányra……
Miután megnézte a sorozatot, Inna lefeküdt aludni, késő volt, holnap dolgoznia kellett. Hirtelen telefonhívás érkezett.
– Halló, Inna Mihajlovna, halló. Anyukám valami társaságban ivott, és rosszul lett. Mentővel vitték el, de nem tudták megmenteni… Megmérgezték a pótlékkal… Mit tegyek?
Inna hallotta a lány sírását.
– Anecska, sajnálom… Mindjárt megyek.
Micsoda hírek! Micsoda bánat a lányának… Szerette azt a nőt……
Inna segített megszervezni a temetést és a virrasztást. Anját elöntötte a gyász. Elmondta, hogy eltitkolta az anyja elől, amit Inna mondott neki, nem tudta, hogyan kezdjen beszélgetést. Azt is elmondta, hogy azért vetette el, hogy az anyja megnyugodjon. De ő elhatározta, hogy megtartja a babát.
– Nem tudok ebben a lakásban lenni, nehéz, minden rá emlékeztet.
– Tudod mit, pakolj össze, és gyere vissza hozzám. Itt fogsz élni egy darabig, aztán majd meglátjuk. Később eladhatjuk ezt a lakást, amikor megörökölöd, és vehetünk egy jobbat. Segítek neked. Talán még a közelemben is.
Anya beleegyezett. Hálás volt a segítségért. Elvégre nem volt senki más.
Most már el kellett mondania Inna szüleinek. Ez volt a legnehezebb dolog… Hogyan fogadnák el az ilyen híreket?
– Anya, azt javaslom, menjünk el a nagyszüleidhez.
– Én nem bánom. Én is szívesen megyek. Nekem sosem voltak. Anyámat egy nagynéném nevelte fel, nem voltak szüleim.
A szüleimet sokkolta, amit hallottak. Inna anyukának nyugtatót kellett bevennie, apa meg holdfényt töltött magának.
– Inna, miért nem mondtad el nekünk?! Mi állatok vagyunk, vagy mi, nem értenénk meg? Te vagy az egyetlen lányom… Anecska, az unokám… Annyira hasonlítasz Inna mamára… Sajnálom, hogy így történt…..
Amikor mindenki megnyugodott, teát és süteményt ittak és beszélgettek. Inna hirtelen rájött, hogy most igazán boldog.
A rejtély már nem nyomasztotta.
Most már volt egy lánya, és hamarosan unoka vagy unokája is születik.
Bármit megtenne értük.
És minden rendben lesz!
