– Mása! Mása! – Szvetlana meglátta a lányát, amint az a szörnyű lány a 47-es lakásból mellé állt, és odadobta nekik.
„Mondtam neki, hogy ne menjen a közelébe! Soha nem hallgat az apjára és rám!” – futott át a fején. – Mása, én megmondtam! – Szveta hangja éles lett.
– Anya, szia! – mondta Mása nyugodtan, mintha mi sem történt volna. – Nem segítesz nekünk?
Szveta meghökkent.
– És mi történt? – Kérdezte, és minden felháborodása eltűnt valahol.
– Anya, látod…..Lisa külön akar élni a nagynénjétől. Mint látod, ő egy fiatal, szép lány. A néni pinái elkezdték nézegetni. Hát anyu, tudod…..
Szveta ránézett Lisára, és arra gondolt, hogy bizony, abból az abszurd lányból, aki a szülei balesete után megjelent az udvarukban, szép lány lett. Nem olyan csinos, mint az ő Mása, de mégis…..
– Értem – motyogta Szveta.
– Tessék, tessék. És Lizka nem hagyhatja el őt. Mert a nagynénjénél van minden irat, és nem adja oda neki – folytatta Mása.
– Lányok, teázzunk nálunk, és beszélgessünk – javasolta Szveta. És miközben feléjük sétáltak, elgondolkodott Liza dilemmáján.
– Lisa, kerested otthon az iratokat? – kérdezte Szvetlana, miközben ízesített teát töltött a csészékbe.
– Kerestem őket – bólintott Lisa komoran. – Mindent átkutattam, de eltűntek. Nem tudom, hová rejti őket.
– És arra gondoltunk, hogy mondhatja, hogy elvesztette például az útlevelét, és majd visszaadja – kezdte mesélni Mása. – Ott még maga Lisa is, személyesen, kell alkalmazni ebben az esetben, de, anya, szükségük van más, megerősítő dokumentumokra, és nincsenek meg. És Liza nagynénjének is vele kellene lennie.
Szvetlana felsóhajtott. – Nem is tudom, mit tanácsoljak nektek, lányok. Pusztán elméletileg én játszhatnám Lisa nagynénjének szerepét, ha elvennétek tőle az útlevelét és az igazolást, hogy ő a gyámotok.
– Rendben – bólintott Lisa. – ‘Megnézem még egyszer. Eh, már most azt kívánom, bárcsak elvitt volna, ahelyett, hogy árvaházba adjon! Akkor egészen másképp alakult volna az életem…….
– Miért, te egyáltalán nem vagy boldog, ugye? – Szvetlana hirtelen megsajnálta Lisát. Valóban, nem az ő hibája volt, hogy egy olyan nővel kellett együtt élnie, aki egy napot sem dolgozott, és csak azt csinálta, amit csinált, hogy a lakásában összegyűjtse a hozzá hasonló embereket, és minden nap bulizzanak. És a lényeg, hogy valószínűleg a kenyérkereső elvesztése miatt Lisának fizetett összes pénzt elköltötte, és valószínűleg Lisa lakását is kiadja, és talán még a szülei szép holmiját is eladja, ami nem az övé, hanem Lisáé!
– Igen, nem jó. Nem tudod rendesen megcsinálni a házi feladatodat. Most legalább a főiskolán a könyvtárban maradok – mondta Lisa.
– Anyu, a nagynénje nem eteti jól. Ha van kenyér, az a boldogság. Ráadásul a férfijai zaklatják őt. Az egyik egyszer berúgta az ajtaját. De Lisának sikerült elmenekülnie. Nem tudod, hányszor kellett a vasútállomáson éjszakáznia.
– Isten…. szegény lány… .
Szvetának azonnal eszébe jutott, hogy milyen csúnyán írtak róla mindig sokan a szülői chatszobában. És ő is. Mashának megtiltotta, hogy találkozzon vele…….
– És mivel a nagynénjénél lakik, nem jelentkezhet kollégiumi szobára – tette hozzá Mása.
– A főiskolák biztosítanak kollégiumi szobákat? – Szvetlana megkérdezte a lányát.
– Igen. Bizonyos kategóriáknak, de nekem nem – magyarázta Lisa. – De én kész vagyok csak bérelni egy szobát – kezdte mondani.
– És honnan van rá pénzed? – Kérdezte Szvetlana szigorúan.
– Ó, anyu – legyintett Mása a kezével. – A néni takarítónő a boltban. Hát az a…., ami nálunk van a földszinten, az a földszinten van. De a néni még egy napot sem dolgozott. Lisa takarít helyette. De a néni kapja a fizetését.
– Én ezt nem értem. A néni kapja a fizetést. És Lisa honnan kapja a pénzt? – Szvetlana újra megkérdezte.
– A helyi nagymamák kérik meg, hogy segítsen a takarításban. És még fizetnek is. Így hát ő takarítja a padlót, az ablakokat, az edényeket. A pénzt pedig hozzám viszi – mosolygott Mása.
– És miért pont te? – Szvetlana meglepődött.
– Ki más? – Mása is meglepődött. -Az otthon a nagynéném megtalálja és elveszi. Hogy mindig magammal vigyem – ez nem jöhet szóba. Régebben az iskolában sokan zaklatták Lisát. Könnyű volt elveszíteni őket. Ezért adta nekem. És én megmentem.
– Értem – bólintott Szvetlana. – Liz, gyere el hozzánk ebédelni, jó? És ha találsz valamilyen iratot, nekem is szólj. Segítek, amiben csak tudok. De már nem vagy messze a felnőtté válástól.
– Mi értelme lenne – vonta meg a vállát Mása. – Gondolod, hogy Lisa betölti a tizennyolcadik életévét, és a nagynénje azonnal útlevelet, születési anyakönyvi kivonatot és az összes vagyoni dokumentumot ad neki? Anya, ne légy naiv!
……………………
Eltelt az idő. Mása belépett az intézetbe, és már el is kezdett tanulni benne. Lisa pedig tovább tanult a szakácsiskolában. És ennyi idő alatt nem talált semmilyen dokumentumot. Sem magának, sem a nagynénjének.
Néha, szinte estig ült Mása házában, és még éjszakára is ott maradt.
– Ennyi – mondta Lisa szomorúan Mashának. – Érettségi előtt állok….
– Szóval ez nagyszerű! Mindenki kiöltözve, szépen fog jönni, oklevelet kapni. És aztán kezdődik a felnőtt élet…. – Mása tekintete álmodozóvá vált.
– Igen – értett egyet Lisa szomorúan. – Mindenki, kivéve engem, el fog jönni ilyen, és mindenki, kivéve engem, elkezdi a felnőtt életet.
– Hogy érted ezt?
– A néni a múltkor azt mondta, hogy amint megkapom a diplomámat, azonnal elvisz a Tolik a konyhájába.
– Értem….. Szóval megint a fizetésedet akarja. Hiszen a Tolikja nyilván odaadja neki. Micsoda rémálom!
– Nem tudom, hogy Tolik hogy esett bele. És még azt sem, hogyan keveredett bele a cégébe. Úgy tűnik, hogy van pénze. Korábban volt.
– Ki tudja – vonta meg a vállát Mása. – Talán a felesége hagyta el, vagy valami….. Figyelj, Liz, nem tudom, hogyan, de el kell venned a nénikédtől az irataidat, és el kell hagynod őt. Találjuk ki, hogyan.
………………….
Lisa és Mása egy padon ültek a játszótéren.
– Egyáltalán nem akarok hazamenni – mondta Lisa.
– Liz.
– Mi a helyzet, Liz? Mi az, Liz? Most jövök, és holnap el kell mennem Tolikhoz dolgozni …..
– Elmondanád, hogy ment a ballagás? – Kérdezte Mása.
– Milyen volt? Minden rendben volt. Felmentem és megkértem, hogy ne hivatalosan adja át. És hazamentem. Ott egy srác anyukája próbálta megszerezni neki, de nem engedték. Azt mondták, hogy hivatalos meghatalmazás kell neki.
– Meghatalmazás? Hivatalos? Egy ötlet! – Mása felpattant, és hazaszaladt Lisához.
– Mása, hová mész? Mash? – Lisa úgy döntött, hogy valamiért utoléri és megállítja.
– Rejtsd el a diplomádat – suttogta Mása, és megnyomta a csengőt Lisa lakásán.
Az ajtó sokáig nem nyílt ki, Mashának még párszor csöngetnie kellett, és csak azután nyílt ki. A küszöbön Lisa nénikéje állt, aki szemmel láthatóan már a mellét fogta.
– Len néni, Len néni, Lisa nem kapja meg a diplomáját, el tudod képzelni! És fél elmondani neked! Len néni! Szerezd meg a papírjaidat, Lisa gyámsági papírjait, az útlevelét, és gyere velünk a főiskolára! Len néni! Lisa nem tud holnap dolgozni menni.
Nyilvánvaló volt, hogy Lisa néni nem sokat értett, de az utolsó szavak hatással voltak rá.
– Majd összeszedem magam – mondta, és kitántorgott a lakás mélyére.
Lisa hatalmas szemekkel nézte Mását, és nem értette, mi történik.
Léna néni valami táskával jött ki a szobából.
– Elvettél mindent, amit mondtam? – Kérdezte Mása. Léna néni bólintott.
– Igen, ilyenek ezek! Nem tudtad volna előbb elmondani?
Mindhárman elhagyták a házat.
– Kérsz egy kis vizet? – Kérdezte Mása Léna nénitől.
Léna néni kivette Mása kezéből az üveget, és elkezdte kinyitni.
– Len néni, légy óvatos! Kiöntheted az iratokat, és akkor ki kell cserélni – Mása hangja ingerült volt.
– Akkor állj meg – tántorodott el Léna néni, és szó szerint Mása felé dobta a táskát az iratokkal. Aztán elkezdett kinyitni egy üveg vizet.
Mása viszont elkapta a táskát, és Lisának sziszegte: futás!
És futottak.
…………………..
Lisa egy iratmappát nézett át, és sírva fakadt.
– Tényleg ez lenne az? Tényleg szabad vagyok? Szabadon dönthetek arról, hogy hol élek és mit csinálok?
– Látszólag igen – Mása maga is izgatott volt, és még mindig nem hitte el, hogy sikerült. – Most fel kell hívnom a szüleimet, és mindent el kell mondanom nekik. Nem tudom, hogyan menjek most haza…….
– Igen…..dela. Nézd, de ez csak az útlevelem és a születési anyakönyvi kivonatom. A többi a nagynénémé.
– Add ide őket. Apa majd átjön és odaadja neki. Azt fogja mondani, hogy megtalálta. Olyan állapotban volt, hogy talán nem is emlékszik rá, milyen is volt valójában. Nyitunk egy számlát, és szerzünk neked egy kártyát. Én pedig átutalom a pénzét arra a kártyára. És aztán kitaláljuk, hogy mit fogsz csinálni ezután.
…………………….
Az ébresztőóra megszólalt, és Lisa azonnal kinyitotta a szemét. Szívesen feküdt volna még egy kicsit az ágyban, de munkába kellett mennie. Miután elvégezte a főiskolát, és elszökött a nagynénjétől, nem volt szerencséje a munkával. Felvették, aztán három vagy hat hónap után kirúgták, és néha őt magát is kirúgták. És ez a munka valószínűleg az ötödik volt.
Lisa felkelt, felöltözött, megreggelizett, és elindult dolgozni.
Szerette ezt a munkát. Bár az eredeti állása csak mosogató volt. Most ő volt a konyhában mindenki másnak a tetején.
De különösen szerette a kastélyt, ahol dolgozott, és a körülötte lévő területet. Amikor kinyitotta a kaput, és egy lépést tett a kastély felé, olyan volt, mintha visszautazott volna az időben a 17. vagy a 18. századba. Ahol a fogadásokat tartották. Ahol a hölgyek és urak keringőztek, vagy valami más gyönyörű táncot jártak. Ahol az asztalokon porcelántányérok álltak, és minden, szó szerint minden tetszetős és szemet gyönyörködtető volt.
– Lisa, szia – biccentett felé Násztya. Nastya feladata volt a vendégek fogadása és a lakoma felügyelete.
– Szia! – Lisa elmosolyodott. Kedvelte Násztyát. Tulajdonképpen mindenkit kedvelt, aki itt dolgozott. Mindannyian nagyszerű fickók voltak.
– És szeretnék veled beszélni – Násztya sejtelmesen nézett Lisára.
– Valami baj van? – Lisának egyáltalán nem tetszett ez a titokzatosság és ez a hangnem.
– Még nem. És azt akarom, hogy minden úgy legyen, mint régen. Egyébként sem tetszik, hogy elkezdtél Limával lógni. Ő a barátom! Megértetted? – Nastya kedvesen elmosolyodott, majd felemelte a szemét, és azt mondta. – Úristen, mit találsz ebben az együgyűben!
– Ő is a kollégám, mint mindenki más – Lisának mindez nem tetszett.
– Úgy tűnik, hogy a munkaköre mosogató. Szóval légy kedves, csak a kötelességeidet teljesítsd.
…………………..
Mása Lisára meredt:
– Szóval emiatt a Násztya és a Dima iránti szerelme miatt rúgtak ki?
– Nem – rázta meg a fejét negatívan Lisa. – Ezután a beszélgetés után csak mosogatni kezdtem, és kész. Senki sem tett többé megjegyzéseket nekem. Aztán egy nap megérkeztek az alapítóink – egy házaspár. Már korábban is láttam őt. A férfit még nem láttam. Bejött a konyhába, és elkezdett körülöttem lógni. Nem figyeltem rá. De ő észrevette, és egy héttel később egyedül jött, és felajánlotta, hogy megírja a felmondólevelét. Ennyi volt!
– Hogyhogy? – Mása felháborodott. – És két hétig dolgozni?
– Lisa megvonta a vállát. – Azt mondta, hogy ha ragaszkodom hozzá, összetöri az összes kupát, és rám akasztja ezt az összeget.
– És te mit fogsz csinálni?
– Újra munkát keresek. Ne aggódj! Megvan a pénzem. Csak egy kicsit tovább akarok ugyanannál a szervezetnél maradni.
– Igen, persze! – Mása anyukája bejött a konyhába. – Gondolom, megint kirúgtak? Igen, Liz?
– Igen, Light néni – Lisa megpróbált mosolyogni. – Kirúgtak. Így lesz a legjobb. Kezdődik a tél. Nem lesz sok munkájuk. Télen nem sok esküvőt tartanak.
– Persze, hogy így a legjobb, Liz. Takarítót keresünk egy irodaközpontba. Ez egy esti munka. Ráadásul azoknak, akik irodákat bérelnek, nekik is kell takarító, és a végén nagy fizetésemelést kaphatsz. Felajánlottam a Mashkámnak, de nem érti a kilátásokat, és visszautasította. Elmész? – kérdezte Szvetlana.
– Megyek – egyezett bele Liza azonnal.
– Egyébként, Liz. Gondoltál már arra, hogy intézetbe menj? – kérdezte újra Szvetlana. – Nem tudom, hogy fizetsz-e érte vagy sem, de szerintem nagyon kényelmes – reggel és nappal tanulsz, este pedig dolgozol.
– Nem tudom – mondta Lisa kétkedéssel a hangjában.
– Hogy miért? Menj el a könyvelőhöz. Akkor te hozzám a könyvelő irodájába.
– Az ötlet érdekes. Majd átgondolom. Szveta néni, olyan szerencsés vagyok, hogy Mása és a családod barátja lehetek.
– Szokj hozzá, hogy szerencsés vagy, kedvesem! Egyébként menj el az MFC-be, és rendeld meg a lakásodra vonatkozó iratokat, amit a néni bérbe ad, és nem osztja meg veled a pénzt. Azt hiszem, itt az ideje, hogy elkezdjük megoldani ezt a problémát.
– Ó, Szveta néni, annyi információ….
Megszólalt a csengő, és Mása sietett kinyitni. És Dimával együtt jött vissza.
– Anya, Dima azt mondja, te kérted, hogy jöjjön be – mondta Mása.
– Szervusz, Szveta néni – nézett be hozzájuk Dima.
– Igen, jó napot! Máris szólok neki. Gyertek be, igyatok egy kis teát. Ismerd meg Mása unokatestvérét. Nemrég érkeztek a városunkba. Ő pedig Lisa – Mása barátnője – mutatott be mindenkit Szvetlana.
Lisa lesütötte a szemét, és zavarba jött.
– És mi ismerjük egymást – mosolygott Dima. – Egy ideig együtt dolgoztunk.
– Hűha, szóval te vagy az a Dima, aki Násztyával jár? – Kérdezte Mása.
– Násztyával? Egyáltalán nem. Nem járok senkivel – mondta Dima felháborodva. – Ezt teljesen magától találta ki.
Aztán mindannyian teát ittak. Dima pedig elkísérte Lisát, és megegyezett vele a következő találkozóról.
Lisa az ablakban állt, és mosolygott. Valószínűleg hosszú évek óta először, azután a baleset után, amely kettéválasztotta az életét előtte és utána, most először tudta biztosan, hogy minden rendben lesz.
