Sasha hazajött, és a tükör előtt találta a feleségét. Éppen egy új báránybőr kabátot próbált fel. Forgolódott és forgolódott, nézte a tükörképét. Olyan boldognak és elégedettnek tűnt. Csak ő volt rosszkedvű.
– Rita, megegyeztünk, hogy neked nem kell báránybőrkabát! – mondta mogorván.
– Szaszenka, az érveid nem győznek meg! – Válaszolt neki pimaszul.
Éppen néhány napja jelentette be gyönyörű élettársa, hogy sürgősen szüksége van egy báránybőrkabátra, pedig február vége van. A fő oka a „szükségének” az volt:
– Aljonkának van, én is akarok egyet!
A férj nem volt elégedett. Megmagyarázta, hogy van már elég új holmija. Van egy meleg pehelykabát, és több kabát, és öt pár cipő. Meztelenül és mezítláb biztosan nem volt. De Alionka férje vett neki valamit, ezért sürgősen szüksége volt rá.
Szása és Rita már egy éve találkozgattak, amikor a férfi megkérte, hogy éljenek együtt. Rita éppen akkor végzett az egyetemen. Itt volt az ideje, hogy munkát találjon, és elkezdje a felnőtt életét. A szülei pedig épp arra készültek, hogy levegyék őt a kezükről. Itt volt az ideje, hogy gondoskodjon magáról.
Alexander biztos volt benne, hogy Rita jó feleség lesz számára, de előbb legalább hat hónapig együtt akart élni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy jól döntött. Még csak néhány hónap telt el, de Rita nem unta meg, hogy csalódást okozzon neki.
– Rita, hogy érted, hogy nem vagy meggyőződve? Miért vetted meg? Remélem, nem az én kártyámmal?
– Nem, persze, hogy nem, te vetted el tőlem, te zsugori. A bankból kaptam a hitelkártyámat!
A báránybőr kabát valamivel több mint 30 ezer forintba került. Rita csak 18 ezret keresett havonta. Mit képzelt?
– Hogyan fogod visszafizetni a hiteledet?
– Egy ideig még kamatot sem kell fizetnie. Úgy döntöttem, hogy három fizetést félreteszek, és kifizetem az adósságot. Szóval ne aggódj, nélküled is megcsináltam.
– Tényleg? Igen, de miből fogsz élni, amíg kifizeted az adósságot? Vagy szerinted lesz elég pénzed?
Rita elmosolyodott a legszebb mosolyával, megrebegtette a szempilláit, és azt mondta:
– A férjem majd etet engem!
Olyan boldog volt. Olyan jól megtervezett. Igazi szemet gyönyörködtető.
– Megházasodtál már? Figyelmeztetned kellett volna!
Ritulya sértődötten duzzogott és kuncogott.
– Drágám, együtt élünk, úgyhogy most már te vagy a férjem. Nem fogom neheztelni rád, amiért nem engeded, hogy báránybőrkabátot vegyek. De ugye nem hagysz éhesen? — Рита, ну, во-первых, я пока что тебе не муж, а сожитель. И даже сожительство предусматривает доверие и понимание. Мне кажется, между нами оно отсутствует.
— Солнышко мое, раз ты каждый день спишь со мной в одной постели, значит, ты автоматически мой муж! Нравится тебе это или нет! Я понимаю, тебе кажется, что в последнее время я слишком много трачу, но ведь я же делаю все это не ради себя!
Рита и правда тратила слишком много. Как только они начали жить вместе, она стала ходить в дорогие салоны красоты, увлеклась косметологией, делала себе там всякие процедуру – губки накачала, ресницы нарастила, волосы лишние со всего тела удалила, от несуществующих морщин избавилась. А еще на антицеллюлитный массаж каждую неделю ходить стала. Будто она раньше была некрасивой!
— Малышка, а тебе корона не жмёт? Или ты решила, что если будешь спать со мной в одной постели, то можешь тратить все мои деньги только на себя? У меня, видишь ли, и свои расходы есть!
— Ой, да какие там у тебя расходы. И вообще у тебя свой бизнес! Не жадничай. Вон, Алёнке муж ни в чем не отказывает. Поучился бы у него!
Саша понимал, что пора заканчивать этот разговор, а может, и эти отношения. Его королевишна перешла все рамки приличия и неприличия тоже.
— Алёнка твоя вышла замуж за богатого папика, который в бизнесе уже лет двадцать. Я только начинающий. У меня пока вложений больше, чем чистой прибыли. Если я хочу развивать свой бизнес, мне нужно учитывать свои траты. С тобой не получается. Ты это можешь понять?
– Drágám, én hiszek benned! Sikerülni fog. Húsz év múlva gazdagabb leszel, mint Aljona férje! – mondta Rita kacéran. – Hogy tetszik az új kaftánom?
– Nem, az új kaftánod túl drága. És túl drága. Szerintem vissza kéne vinned a boltba!
Ritoulia szeme kidülledt a meglepetéstől. Mit gondolt még a „férje”!
– Mégis mit fogok mondani? Nem volt jó rám? Vagy a férjem pénzt akart? Jaj, dehogyis!
Sasha egy olyan lakásban élt, amire jelzáloghitelt vett fel. Vállalkozásba kezdett úgy, hogy hitelt vett fel a banktól. Azt hitte, hogy egy egyszerű családból származó, megfelelő lányt talált, mert amikor csak találkoztak, nem éltek együtt, a lány örült, ha moziba mehetett, és egy csokor százszorszépnek. De amint összeköltözött vele, mintha lecsúszott volna a láncról.
Egyrészt tudta, hogy hol van a kutya elásva. A lányok az irodájában csak az új ruhákkal hivalkodtak, és azzal hencegtek, hogy gazdag férjek vagy szeretők költségén vásárolgatnak.
Hamar a befolyásuk alá került, és kezdett hasonlítani a barátnőire. De egyedül Alexandernek egyáltalán nem tetszett ez a fordulat.
– Rita, előre át kellett volna gondolnod, mit fogsz mondani, amikor visszaadod a báránybőrkabátot! Ez nem az én problémám! – erősködött.
– Már feltettem róla egy képet az Instagramra. Az összes lány a munkahelyen imádta. Azt várják, hogy hétfőn viseljem! Mit fogok nekik mondani?
– Még egyszer mondom, ez nem az én problémám! Itt az ideje, hogy rájöjj, hogy nem vagy egy oligarcha lánya vagy felesége. Túl sokáig tűrtem a bohóckodásodat, ezért vettem el a névjegykártyádat.
– Ó, ugyan már! Csak pénzre volt szükséged alsóneműre! Ezért vettem el!
– 12,000 dollárért vetted. Alig van benne anyag, csak gumiból van, és többe került, mint az összes alsóneműm a komódomban.
– Szép akartam lenni neked, nem érted? – Rita sértődötten mondta.
Sasha mostanában nagyon idegesítette őt. Olyan fukarrá vált. Mindig spórolt a pénzével. Mintha koldus lett volna, nem pedig üzletember.
A barátai újra és újra elmondták neki a munkahelyén, hogy nem szabad adni egy férfinak, hogy pihenjen, akkor csak nyer. Lenne mire várnia. De úgy tűnik, minden trükkjük nem vált be a „férjénél”.
– Szóval Rita, a következőt fogjuk tenni. Vagy visszaviszed a boltba a báránybőrkabátot, vagy eltartod magad annyi hónapig, amíg törleszted a kölcsönt!
Erre nem számított, de nem tudta elnyomni a büszkeségét.
– Semmi gond. Egy tízest kifizetek a báránybőrkabátért, és nyolcezret simán elég lesz egy hónapra. Biztos elfelejtette, hogy volt diák vagyok! Tudom, hogyan kell spórolni! – mondta kihívóan.
– Semmi gond, de ne feledd, hogy többé nem foglak minden nap elvinni a munkahelyedre. A báránybőr kabát meleg, nem fogsz megfagyni a buszmegállókban. Havi hatezret fizetek a közüzemi díjakért, háromezerrel tartozol nekem. És az ajándékokat felejtsd el erre az időre! Valamint a kávézóba vagy moziba járást velem! Jól kell érezned magad!
– Aztán elfelejtheted a testemet! Nem nyúlsz hozzá, amíg nem fizetem ki a kölcsönt! – válaszolta dacosan a szobatársa.
Ezzel vége is volt a dolognak. Rita sértődötten hangosan becsapta a hálószoba ajtaját, és távozott, még Sasha vacsoráját sem melegítette fel. Nem is főzött, de ő már megszokta. Általában ő maga főzött, vagy rendelt valamit haza.
Hétfőn reggel, amikor Rita bejött a munkahelyére, az első dolga volt, hogy elpanaszolta a barátainak, milyen fukar a férje, és válaszul sok érdekes dolgot hallott. Kár, hogy Alionka nem volt ott, tőle szerettem volna hallani.
– Ó, én utána rögtön elváltam volna! Neked pedig, kedvesem, nem tanácsolnám, hogy egy ilyen ember mellett időzz. Úgysem fog semmi jó kisülni belőle. Csak elvesztegetett idő! – mondta Katerina, a kétgyermekes anyuka, aki a hivataluk vezetőjének a felesége volt.
– Igen, így van. Isten ments, hogy teherbe ess egy ilyen férfitól! Minden kopejka a gyerekből fog élni! – értett egyet a vörös ajkú Lenocska, aki az elmúlt öt évben úgy váltogatta a férfiakat, mint a kesztyűt.
– Micsoda dolog ez! Harminc dollár miatt egy ilyen botrány! Mintha csak egy kislány lenne. Hát nem hallotta, hogy ha egy nővel él, akkor pénzt kell rá költeni! – Szveta, aki tíz éven át egy gazdag hivatalnok szeretője volt, felháborodott.
Rita csak bólogatott, hallgatta a barátnői véleményét. Úgy tűnt neki, hogy teljesen igazuk van. Szása egyszerűen nem méltó hozzá.
A nők beszélgettek, és észre sem vettek egy idős asszonyt, aki a folyosón felmosta a padlót. Amikor a többi hölgy már eloszlott, odalépett Ritához, ravaszul rámosolygott, és azt mondta:
– „És add meg nekem az Alexander számodat!”? Van egy unokám, fiatal és gyönyörű. Neked nem kell, de neki szüksége lesz egy ilyen férjre!
– Valamit gyorsan keresztet vetettél rám, Mása néni! Miből gondolod, hogy elhagy engem? – Ritulya gúnyosan megkérdezte: – Az olyanokat, mint én, nem hagyja el!
– Ő már elment, már csak az van hátra, hogy összepakold a holmidat, és elvigyelek innen. Majd meglátom, melyik barátod vesz magához, ha egyedül, éhesen és fázva bolyongasz a városban. Senkinek sem kellesz, kislány. És valószínűleg te sem kellesz magadnak, hiszen nem becsülsz meg egy jó embert. Már két hónapja hallgatom a vágyaidat. Mintha királynő lettél volna, pedig nem jöttél ide. A mi tyúkjaink fertőztek meg téged a nagyképűséggel. De ne keverd össze magad velük. A szüleik mögöttük állnak. És évek óta itt dolgoznak. Kétszer annyit kapnak, mint te. Te gyakornok vagy. Ők nem dolgoznak itt hat hónapnál tovább. Katya apja egy magánklinika főorvosa. Szvetlana szülei egy ügyvédi irodát vezetnek. Lenocska apja a Dumában van. Ő szerzett neki lakást, és segít neki a pénzzel. De nem tudja, mit csinál a lánya a háta mögött, és milyen szerepet játszik. Kik a szülei? Sokat hallottam, sokat tudok. Mindenki beszél és nevet a hátad mögött. Anyukád egy iskolában dolgozik, apukád egy gyárban. Van miből megélniük, de egy nagykorú lányt nem engedhetnek meg maguknak. Főleg ilyen igényekkel. Neked a sors ajándékot adott a fejedre, egy férfit, aki szeret, keményen dolgozik és elszánt, te pedig felhúzod az orrod. Ki vagy te? Fillérekért dolgozol, de úgy nyitod a szádat, mintha milliókat keresnél. Egyébként, ha azon gondolkodsz, hogy elhagyod a pasidat, add meg a számát, kérlek. Miért menne kárba egy jó ember?
Mindezt mondta, és elment. Rita először legszívesebben arcon köpte volna. Hogy merészeli egy takarítónő megleckéztetni! De amikor meghallotta a folytatást, maga is megijedt. Sáska dobni fogja, mintha a férfi dobni akarná. És mindenben igaza lenne.
Rita alig várta meg a munkanap végét, hogy elszaladjon a boltba, és visszaadja azt a szerencsétlenül járt báránybőrkabátot. Még jó, hogy nem volt ideje foltot hagyni rajta. Csakhogy levágta a címkét, de úgy tette vissza a helyére, hogy észre sem vette. Tényleg megvoltak a tehetségei diákkorából.
Sasha éppen a vacsorát készítette, amikor Rita hazaért a padlóig érő pehelykabátjában. Hosszú, meleg és divatos. Hallgatott, nem szólt semmit. Ő maga is bejött a konyhába, lesütött szemmel.
– Drágám, kérlek, bocsáss meg, olyan hülye vagyok! – mondta bűnös mosollyal.
Attól a naptól kezdve együtt kezdték megbeszélni a kiadásokat. Rita megígérte, hogy megnyugszik, és abbahagyja a nagybetűs életet. Azt is elhatározta, hogy munkát vált, hogy ne engedjen az álbarátnői provokációinak.
