-Ez az, Galocska! Vártunk, reméltünk, terveztünk… És mit kaptunk? Semmit! Egy születési anyakönyvi kivonat egy kötőjellel! Mintha a fiam soha nem is létezett volna az életében ennek a shaloputnayának! – Zinaida Szemjonovna mély levegőt vett, és megpróbálta minél szemléletesebben ábrázolni a vigasztalhatatlan nagymama szenvedését.
-Igen, Zinocska! A te családod nem irigylésre méltó! De én emlékszem a történetre! Emlékszem, hogy szó szerint körbetáncoltátok azt a Lerkát. És mi történt? Kiderült, hogy egy ilyen kígyó? És végül is olyan kedves lánynak tűnt? – A nő barátnője együttérzően sóhajtott, és támogatni akarta a boldogtalan Zinaidát.
-Úgy tűnt, hogy az! Le szoktuk fújni róla a port. Mindent megtettünk, amit csak akart. És amikor terhes lett, támogattuk. És mit kaptunk? A lányom féláron szerezte meg neki az összes terhességi gyógyszerét. Szóval ez a másik… Ó, nem káromkodom előtted! Ez a csavargó aztán azzal vádolta Marusámat, hogy ő a hibás minden bajáért. Talált valakit, akit hibáztathat! Az én kislányom! Naiv és őszinte, aki a legjobbat akarta neki.
-Mi köze van ehhez Maruszának? Mi köze van ehhez Maruszának? Ő egy ártalmatlan pitypang?
-Ki tudott Lerka fejébe férkőzni? Ha tudtuk volna, hogy ilyen lesz, nem mutattuk volna be Romocskának!
-Igen. Furcsa helyzet. Biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz. Még egy kicsit féltékeny is voltam, hogy előbb láthatod az unokádat, mint én… De így alakult.
-Ne mondd el, drágám. Én magam is biztos voltam benne. Igen, nem tudom, mit mondjak.
A nők még beszélgettek egy kicsit erről-arról, aztán elköszöntek. Zinaida hamar elfelejtette barátnője látogatását, de Galocska elhatározta, hogy saját nyomozást folytat, és a végére jár az igazságnak, ki a hibás azért a helyzetért, ami néhány évvel ezelőtt Zinaida fia, Roman és barátnője, Valeria között történt.
Valójában nem alakult ki normális kapcsolat közöttük. Úgy tűnt, hogy együtt töltik az időt, és össze akartak házasodni. És mégis a legkritikusabb pillanatban szakítottak. Akkor kevesen értették a srácok indítékait.
***
-Rom, nem érted? Nem érted? Ez egy nagy lehetőség számodra! – Marusya már egy hete tartotta a lépést a bátyjával.
-És akkor mi van? Mi a fenének van szükségem erre a majorsági lányra? Nekem van egy kocsitömegem, meg egy kisautóm! – Roman elnyúlt a székében, úgy tett, mintha nagyon el lenne foglalva a munkájával.
-Vigyázzunk a kanyarokkal. Tudtad egyáltalán, hogy ki az a nő? – Marusya a bátyjához sietett, jelezve neki, hogy halkabban beszéljen. Az irodájukban, mint minden másban, még a falakban is voltak fülek. A főnökök családjáról való beszélgetést tehát nagyon óvatosan kellett intézni.
-Tudok róla. És akkor mi van? Nem vagyok tenyészbika, akit a szarvánál fogva az istállóba kell tenni. Nem akarok igény szerint találkozni. Különben is, nem szeretem őt! – Roman ismét felemelte a hangját, figyelmen kívül hagyva nővére aktív gesztikulálását.
-Még nem is láttad őt! Nem kedveli őt. Van fogalmad róla, milyen kilátások nyílnak meg a házasságod előtt vele? – Maria elfenekelte a bátyját, mert kézitusa nélkül kategorikusan nem értette, miért kell abbahagynia a vezérigazgató lányának teljes hangon való emlegetését.
-Láttam őt. Nekünk a fiúkkal volt időnk megnézni, és értékelni, és elutasítani. Semmi különös. Nem valami jóképű, és az alakja is egy rakás szerencsétlenség. Voltak már jobbak is. A fiaim nem fogják megérteni, ha egy ilyen „illiquid”-el keveredek! Csak összekeveredek, és te megpróbálsz rávenni, hogy hozzámenjek.
-Nem gondolod, hogy a pasik fele már régóta a nő körül lóg? -Tudod mit? Gondolj bele! Még nem is dolgozik itt, és a te Szerjoga máris megszerezte a telefonszámát a csatornáin keresztül. Ezt mondta nekem Lena a HR-es. Én a helyedben alaposabban megnézném ezt a „barátot”.
-Máska, te kimaradnál ebből! Szerjoga olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Soha nem csapna be. Különben is, mi van, ha ez az egész pletyka csak kamu, és a barátnőid találták ki? Mi van, ha nincs ideje szerelmi ügyekre? Talán csak azért jött Európából, hogy segítsen az apjának az üzletben. És már ki is találtál egy zseniális tervet, hogy megnyerd magadnak.
-Miért tennének ilyet? Bizalmasan elmondták nekem, és én eldöntöttem, hogyan használjam fel hasznosan az információt. – Marusya ravaszul összekacsintott a bátyjával, de az nem válaszolt.
Roman mindenben engedelmeskedett a nővérének, annak ellenére, hogy egy évvel idősebb volt nála. A nővére újabb ötletei most teljesen őrültnek tűntek számára, de tudta, hogy végül Mása mindent a javukra fog fordítani. Ami azt jelentette, hogy hallgatnia kell rá.
Három éven át ő és Maruszja ugyanabban az irodában dolgoztak. A húga titkárnőként dolgozott, ő pedig rendszergazdaként. A munka nem volt nehéz, de a fizetés szerény volt. És a karrierlehetőségekben sem volt érdemes reménykedni. Roman már-már felmondott volna, de aztán a húgának támadt egy teljesen őrült ötlete: közelebb költözött a főigazgatóhoz, és pozíciót kért magának. Az alattomos tervet nagyban leegyszerűsítette az a tény, hogy a vezérigazgatónak van egy lánya. Marusya pedig úgy döntött, hogy összehozza vele a bátyját. És tessék… Az ilyen szoros rokonság használatának változatai – egy tenger.
Az egyetlen bökkenő az volt, hogy Roman jóképűnek és irigylésre méltó lehetőségnek tartotta magát mindenki számára, kivéve a főnök lányát. A húga ötlete szinte sértette őt.
-Máska, úgy tűnik, felnőttél, de nem lettél okosabb. Mindig bajba kerültem miattad, de most már nem hagyom, hogy tönkretedd az életemet.
-Mivel teszem tönkre? -Mivel teszem tönkre? Mindent megteszek, hogy úgy élj, mint Krisztus. Jó életre húzlak, de te makacs vagy! – Maruszja őszintén nem értette, hogyan lehet a bátyja ilyen rövidlátó.
-Kiskorod óta kitalálsz valamit, de egyik ötletednek sem lett jó vége. Nem hiszem, hogy ez most másképp lesz.
-És biztos vagyok benne, hogy nagyszerű lesz! A lényeg az, hogy egyetértesz-e a tervemmel?
-Nem. De te nem fogod hagyni. Szóval nincs sok lehetőségem.
-Így van! Valeria Vjacseszlavovna egy hét múlva jön. Ne hozzon zavarba, és ne szalassza el a lehetőséget!
***
Egy héttel később a személyzetnek bemutattak egy új alkalmazottat – a főigazgató lányát, aki Marusja terve szerint ugródeszkává vált volna egy jobb élet felé neki és a bátyjának.
Szerencsére Romanról kiderült, hogy korántsem bolond. Már az első napon névtelenül csokrot küldött Lérának, munka után pedig önként jelentkezett, hogy elkíséri a parkolóba. Útközben meglehetősen átláthatatlanul célozgatott arra, hogy ki a meglepetés szerzője.
Bár Lera csendes és szerény lánynak tűnt, mégsem dőlt be egy ilyen szemérmetlen „közeledésnek”. Udvariasan megköszönte, és megkérte, hogy ne tegyen ilyen gesztusokat az egész csapat előtt. Roman meglepődött, mert a lány most először nem ájult el csak azért, mert a férfi felfigyelt rá.
A következő hat hónap a hivatal fiatal agglegényeinek versenyfutásává vált a tábornok lányának szabad szívéért és kezéért. Roman szerencséjére volt egy jelentős adu a tarsolyában a húga személyében, akinek ravaszsága előnyt kellett volna, hogy adjon a küzdelemben. Maruska könnyen és gyorsan „odaragadt” Valériához, azt tervezte, hogy a legjobb barátnője lesz, és megvédi a bátyját …
***
Majdnem hét év telt el azóta, hogy a kis ordító Misutkát az anyja a szülészetről ebbe a lakásba hozta. Akkoriban még könnyedén elfért az anyukája karjában, most viszont már igazi óriásként állt a tükör előtt, vadonatúj aktatáskával. A fiú iskolába készült.
A fiú rettenetesen büszke volt az új státuszára.
-Anya! – Már nem vagyok kisfiú, ugye? Felnőtt vagyok? Egy óvodás? – Misutka széles mosollyal mutatta a száját, ahol a nemrég kihullott tejfogak helyett csak épphogy kirajzolódtak a dudoros és széles maradandó fogak.
-Hát persze, fiam! Nagyfiú vagy már! Majdnem iskolásfiú. Az utolsó hónap az óvodában elrepül, és már ősszel első osztályba mész.
Lera ránézett a fiára, és a szíve mélyén még örült is, hogy annak idején hallgatott a család tanácsára, és nem szakította meg a várandósságot, ami oly szerencsétlenül jött. Pedig akkor úgy tűnt, hogy katasztrófa történt, amiből csak a klinika felkeresése volt a kiút. Az az év nehéz és eseménydús volt számára.
Először is az apja úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy átvegye az általa alapított cég irányítását. A nyugodt külföldi élet helyett Lera a szülőföldje és a kilátásba helyezett menedzseri állás várta. Bár a lány jellemében erre nem volt egyetlen készlet sem.
Egy kis apja vállalkozásának vezetőjévé válni Lera soha nem álmodott. Hogy apja kedvében járjon, megkapta a szükséges oktatást, de lelkét a művészet vonzotta. Sok évvel ezelőtt az anyja, miután elvált, külföldre vitte őt, remélve, hogy soha nem tér vissza.
Sajnos az élet nem úgy alakult, ahogyan eltervezték. Alighogy a lány belekezdett tehetsége kibontakoztatásába, apja magához hívta, és elintézett neki egy állást a cégénél.
Lera elég hamar beleveszett a munkába. De hamarosan észrevette, hogy néhány alkalmazott messze nem szakmai érdeklődést mutat felé. Lera könnyen visszautasította az első néhány udvarlási kísérletet. Tárgyilagosan értékelte magát, és hamar rájött, milyen kilátások sarkallják a fiatal agglegényeket arra, hogy jobban megismerjék egymást.
Roman tűnt ki leginkább. Feltűnő, magabiztos és öntelt fickó volt. Az első hetekben úgy viselkedett, mintha a figyelmével nagy szívességet tett volna Valériának.
De amikor a láthatáron megjelentek a vetélytársak, Roman taktikát váltott, hogy puhább legyen. Elkezdett figyelmet és törődést mutatni. Ráadásul egy barátja, akit Lera az új csapatban szerzett, aktívan „összehozta” a barátját, ami szintén hozzájárult a kapcsolatok erősödéséhez.
Ennek eredményeként hat hónappal a találkozó után Roman és Lera kezdett találkozni.
-Rom, mi a helyzet? Mikor házasodtok össze Lera és te? – Maruska úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy bátyja és barátnője új fordulatot vegyenek kapcsolatukban.
-Ne szállj le a magas lóról! Milyen esküvő? Még nem állok készen a házasságra. És soha nem is fogom elvenni. – Roman csak egy új ismeretséget kötött, és nem akart elköteleződni egy ilyen komoly kapcsolat mellett.
-Mi az, hogy még nem állsz készen? Elfelejtetted, amit mondtam neked? Ha megnősülsz, befogadnak a családba, meleg helyet találsz majd az üzletben. Talán én is kapok valamit.
-Mi hasznom van belőle? Lerka apja kemény fickó. Ha nem tetszik neki, kirúg a munkahelyemről. Szükségem van rá? Ez egy kisváros, mindenki ismeri egymást. Akkor egyáltalán nem fogok tudni munkát találni. Maradj ki ebből! Ne siettesd a dolgokat.
-Akkor nem csak apának, hanem nagyapának is kellene lennie! -Ez azt jelenti, hogy nagyapának kellene lennie!
-Hogyhogy?
-Rom, neked egyáltalán nincs eszed? Rom, megőrültél? Milyen nehéz véletlenül teherbe ejteni a barátnődet?
-Fogamzásgátlót szed. Mit kéne tennem, vegyem el tőle?
-Miért vegyem el? Csak ki kell cserélned őket. Lejárt vagy hamisított tablettákkal. Hagyd, hogy például krétát igyon! – Maruszja örült az ötletének.
A lány gyorsan elővett egy csomag hamis tablettát, és rávette a bátyját, hogy tegye Lera táskájába, majd várta az eredményt.
Nem kellett sokáig várni. Alig egy hónap múlva Lera odament a barátjához, és közölte vele, hogy terhes. Roman már tudta, hogyan kell reagálni, és felkészült:
-Méz! Annyira boldog vagyok! Boldog vagyok! Most már a feleségem leszel, igazi családunk lesz! – Roman profin tettette magát. Valamikor ő maga is elhitte, hogy jó apa lehet.
Néhány nappal később Roman meghívta Lérát a házába, hogy találkozzon a rokonaival. A rokonok gratuláltak a fiataloknak, és megkezdődtek az esküvői előkészületek. A lány apja, bár nem volt elragadtatva a lány választásától, mindaddig megtartotta magának a véleményét. A leendő szülők azonban nem jutottak el az anyakönyvi hivatalba. Szó szerint az alkalmazás előestéjén, egy nem szép reggel Roman egyszerűen eltűnt, megszűnt a kapcsolatfelvétel. Marusya és édesanyja már ragadozóan dörzsölték a kezüket, és azt tervezték, hogy sok előnyhöz jutnak egy gazdag üzletemberrel való rokonságból, amikor a szeles Roman tönkretette minden tervüket.
Az esküvőt teljes egészében a menyasszony apja fizette, ő készítette elő a fő ajándékot – a lakáskulcsot. Roman egy lépésre volt a jóllakott és gondtalan élettől, amit különösebb költség nélkül is elérhetett volna. Arra azonban soha senki nem jött rá, hogy mi játszódott le a fejében, amikor egyszerűen elmenekült a felelősség elől.
Lera összetört és kegyvesztett lett. Nem elég, hogy vőlegénye szó szerint az oltárnál hagyta, de még egy gyermekkel a karjában egyedül maradt. Az apja a szigorú szabályok embere volt. Nem dobta ki a lányát az utcára, de világossá tette, mennyire csalódott benne. Odaadta neki a lakást, amit nászajándéknak szánt.
Lera úgy gondolta, mivel minden így alakult, kellene és a terhességgel valamit megoldani. Sajnos, minden feltétel elmaradt, és az orvos egyszerűen a tény elé állította a lányt – úgyis szülnie kell majd…..
***
Mishutka az esedékes időpontban megszületett. Lera elhatározta, hogy bosszút áll minden rokonán, aki magára hagyta őt a problémáival. Anyja leánykori nevére vette fel fiát, megadva a Valerijevics apai nevet. Kiderült, hogy most már a fia és az anyja és az apja számára.
A sikertelen vőlegény rokonai erősen felháborodtak, miután megtudták. A fiú dokumentumaiban a vezetéknevük és a „Romanovics” patrónusnevük hiánya nem volt ok a felháborodásra.
-Lera, mi ez az egész? Miért nem anyakönyvezted a fiút a fiamra? Hogy merészelted ezt tenni? Jogunk van az unokához! – Zinaida Szemjonovna, aki fél éve nem hívta fel Lérát, felháborodottan kiabált a kagylóba.
-Miért írtam volna az unokámat a fiadra? Lemondott rólunk. Azt kapta, amit megérdemelt.
-Ezt nem teheted! Ehhez nincs jogod! A fiúnak az apja nevét kell felvennie! Mi egy tisztességes család vagyunk! Két évszázada nemesek leszármazottai vagyunk!
-Örülök neked, de a fiam nem fogja egy áruló nevét viselni, aki elhagyott az esküvőm előestéjén.
Zinaida naivan azt hitte, hogy a fiáról szóló információk jelenléte az unokára vonatkozó dokumentumokban jogot ad arra, hogy a jövőben legalább némi osztalékot kapjon a Lera családtól.
Maruszja, aki a legtöbbet veszített a bátyja ostoba cselekedetéből, egy ideig még fenntartotta a barátság látszatát Lérával.
-Lerocska, nem tudod még mindig a bátyádra kenni Miska? Nem helyes dolog megfosztani egy fiút az apjától. Romka ostoba volt, de majd észhez tér, és felneveli a fiát. És akkor talán kibékültök!
Lera sokáig hitt Maruszja szándékainak őszinteségében. Egészen addig, amíg meg nem hallotta, hogy a barátnője vidáman mesél valakinek a telefonban hamis tablettákról, amelyeket a leendő menyének csúsztatott. Azóta az utolsó szálak is megszakadtak Roman családjához.
***
Lera több éven át egyedül nevelte a fiát, teljes mértékben a gondozásának szentelve magát.
Roman váratlanul és nagyon furcsa követeléssel jelent meg az életükben.
-Lerka, azt akarom, hogy írd át nekem a fiadat!” -És nem lesz jó napod.
-Neked is jó napot! Miért kéne ilyen hülyeséget csinálnom? – Lerának még a hangja sem tetszett. Elvégre az évek során egyszer sem hívta fel, hogy a gyerekről érdeklődjön.
-És miért? Megnősültem, gyerekem született. És az emberek, akik ismernek, azt mondták, hogy kaphatok pénzt az államtól, apasági tőkét. Kiderült, hogy most már két gyerekem van. Amíg mindkettő rám van bejegyezve. Szóval hajrá, változtassátok meg az iratokat. Sürgősen szükségem van a pénzre!
Lera letette a telefont, nem akarta tovább hallgatni az exének a fejébe szálló ostobaságokat.
Mint azonban kiderült, a hívása korántsem volt tréfa. Valaki kétes meggazdagodási tervet tanított Romannak, és ő kész volt bármire, hogy a tervet megvalósítsa. A férfi több hónapig nem hagyta békében élni Lérát, azzal fenyegetőzött, hogy a gyámhatósághoz fordul, és elveszi a gyermekét.
-Lerka, fogadd el szépen az alkut! -Kell szépen elfogadnod az alkut! Tanúim vannak rá, hogy rosszul bánsz a gyerekkel. Megfosztalak a szülői jogaidtól, ha kitartasz!
Lera, aki eleinte nem vette komolyan Roman szavait, nagyon izgatott lett.
Rájött, hogy jogilag elvenni a fiát nem fog menni, Roman zsarolni kezdte a volt barátnőjét, pénzt követelve azért, hogy elhagyta, és megfeledkezett róla és a fiáról.
Szerencsére a fiatal anyukának sikerült megvédenie a jogait egy jó ügyvéd felfogadásával. Mivel Lera nem akarta, hogy ez a jövőben is megtörténjen, fogta a fiát, és elment az édesanyjához, aki évek óta hívta magához a lányát és az unokáját.
