Elegem van belőled! Hagyj békén!
– Szonja, ma véletlenül találkoztam anyuval – kezdte Maxim távolról -, megkérdezte, hogy eljöhet-e Kszjusza születésnapi partijára.
– Nem lehet – mondta Sophia anélkül, hogy elfordította volna a fejét.
– Figyelj – kérdezte Maxim nagyon finoman -, talán itt az ideje, hogy megbocsáss neki. Már két év telt el.
– Már?” – tört ki a felesége -, és nekem csak két év! Egy pillanatra sem tudom elfelejteni azt a rémálmot!
– Szonja, drágám, ezt nem teheted – Maxim közelebb lépett és átölelte a feleségét -, ami volt, elmúlt. Az élet megy tovább. Anyát már így is eléggé megbüntették. Tudod, mennyire szereti az unokáját, és mennyire hiányzik neki. Hadd jöjjön, ma van a gyerek születésnapja.
– Nem – Szofja még sápadt is lett a dühtől, – nem akarom látni!
– Pedig én akarom! – robbantotta fel a férj, – ő egyébként az anyám! És ami azt illeti, mindketten hibásak vagytok! Akkor miért csak ő szenved?
– Ó, hát ezt gondolod? – Szofia megváltozott az arca, – hát akkor jöjjön csak! Én és Xénia pedig elmegyünk. Ünnepeljünk együtt!
– Szonja – háborodott fel Maxim -, miről beszélsz?! Ne merészeld ezt tenni! Én nem vagyok felelős magamért!
– Én merem! – Csattant rá a felesége, és kiment a szobából…
***
Sophiát mindenki irigyelte: a férje – sikeres, jóképű férfi, saját lakás rögtön az esküvő után, csodálatos anyós.
Kevés ember büszkélkedhetett ilyen bőséges bónuszokkal a családalapítás kezdetén.
És persze Szofia boldog volt.
Gyakran mesélte a munkahelyén, hogy a férje mennyire szereti őt, hogy az anyósa mennyire gondoskodik róla.
– El tudod képzelni – vetett nagy szemeket -, Nina Petrovna rábeszélte Maximot, hogy vegyen nekem egy bundát! Azt mondta, hideg van, ha kabátban állok a buszmegállóban. Kétszer kell átszállnom a munkahelyemre. Olyan figyelmes!
– Nina Petrovna megszervezte nekünk a szállítást. Szombat délután meglátogatott minket, megnézte a hűtőben, hogy mindenünk megvan-e, este pedig a futár hozott szatyrokat a szupermarketből! És micsoda mennyiség! Egy hétig nem kell bemenni a boltba!
– Jaj, lányok, – ez már a születésnapom után van, – anyósomtól kaptam az utolsó iPhone-t! El tudjátok ezt hinni?! Épp csak elkezdtem nézegetni, és ő valóra váltotta az álmomat.
– Szerencsés vagy, Szonja – irigyelték egy hangon a barátok, hallgatva az ilyen beszédeket.
– Egy szót se! – Sofia örült.
Amikor terhes lett, az anyósa iránti lelkesedése sokszorosára nőtt:
– Ő lát el engem gyümölccsel!
– Nina Petrovna időpontot adott nekem egy híres orvoshoz! Azt akarja, hogy teljesen kivizsgáljanak.
– Ó, az anyósom minden kívánságomat teljesíti! Mielőtt kimondhatnám, hogy szeretnék valamit, már szervezi is a keresést és a szállítást!
– Olyan meleg kendőt vett nekem!
– Nézd, a kesztyű teljesen természetes: szőrme és bőr is! Nina Petrovna azt mondja, hogy már kiskorától kezdve ápolni kell a kezünket!
Néhányan azt fogják mondani, hogy itt valami nem stimmel, és igazuk lesz.
Az anyós hihetetlen szeretete Sophia iránt azonnal elpárolgott az unokája születésével. Nina Petrovnát most már csak ő érdekelte.
Az anyós minden nap eljött, attól a naptól kezdve, hogy Xyusát elhozták a kórházból.
Kezelte a lányt, fürdött, nem engedte el a kezét.
Figyelte, mit eszik Szofia: a tej tápanyagtartalma függött tőle. Végül is az unokája csak a legjobbat kaphatja.
Amikor a tej kevesebb lett, és felmerült a kiegészítő táplálás kérdése, Nina Petrovna dühös lett:
– Megfosztja a gyermeket a normális, egészséges táplálkozástól!
– Tehát nincs elég tej – igazolta magát Szofja.
– Ez azért van, mert nem próbálkozol, nem eszel eleget, nem iszol eleget, nem fejleszted a melleidet!
– Én mindent jól csinálok! – Szofja majdnem elsírta magát.
– Ugye? – felháborodott anyós, – de te mindig menet közben alszol! Nem véletlenül hívnak Szonjának! Szonja az Szonja!
A végén annyira megharagudott Szofjára, hogy panaszkodott a férjének:
– „Maxim, csinálj valamit! Anyád mindig az idegeimre megy. Az utolsó tej is elfogy.
Maksim megkérte az anyukáját, hogy ne olyan gyakran…. jöjjön.
Nina Petrovna megértette és megsértődött.
Nem jött gyakran, de telefonon zaklatni kezdte Szofját.
Óránként hívta. Kérdezte, hogy van Kszjusza, mit evett, hogyan alszik, mit csinál most.
Emlékeztette a sógornőjét, hogy naponta nedves tisztítást kell végezni, hogy a gyermek ne lélegezzen be „mindenféle szart”.
– Kinyitja az ablakot, amikor Ksyushenka alszik? Ne felejtsd el, neki friss levegőre van szüksége! És ne felejtsd el jól betakarni őt! Mert én tudom, hogy te…
Amikor a lány felnőtt, Nina Petrovna elkezdte nyaggatni Szonyát, hogy főzzön neki:
– Jól csináltad a krumplipürét? Remélem, nincs benne csomó? Nézd, a gyerek még megfullad tőle!
– Tettél bele tojássárgáját? Miért?
– Főzd meg a csirkét bőr nélkül! A húsleves ne legyen zsíros! Hányszor kell még elmondanom?!
Szofja már csendben utálta az anyósát, az intéseit, megjegyzéseit, zsörtölődését. Gyakran eszébe jutott, milyen volt régen, és milyen lett.
Amikor Nina Petrovna megint elkezdte tanítani Szofját hajdinakását főzni, Szofja nem bírta elviselni:
– Annyira elegem van belőled! – tört ki belőle: – Hagyj békén!
– Nem fogom – találta meg magát azonnal az anyósa -, és ne is várd tőlem. Te vagy a legkisebb gondom, engem csak egy dolog érdekel: hogyan él az unokám. Ezért mindig én foglak irányítani téged! Egyébként ma gyönyörű az idő. Akarod, hogy sétáljak Kszéniával.
– Nem – válaszolta gondolkodás nélkül Szofia -, majd én magam sétálok vele.
– Hát, nézd – mondta valami baljós hangon anyós, – az én dolgom – javasolni… én tulajdonképpen, ahogy jobban akartam. Talán el kellene menned a boltba…
– Majd megoldom – szakította félbe kategorikusan anyósát Szofia, és letette a telefont.
Egy órával később összepakolta a lányát, fogta a babakocsit, és elment sétálni.
A gyógyszertár mellett elhaladva eszébe jutott, hogy régóta hidrogén-peroxidot akart venni. Kinéztem az ablakon: nem volt sor. Felgurítottam a babakocsit a lépcsőn, biztosítottam, és gyorsan bementem.
A vásárlás egy percig tartott, nem tovább…..
A gyógyszertárból kijövet Szonja szó szerint megdöbbent: a babakocsi, amelyben Xyusha aludt, a lépcső közelében nem volt ….
Egy másodperc alatt úgy felsikoltott szegény asszony, hogy a gyógyszertárból és a szomszédos üzletekből elkezdtek kiugrani az emberek.
Több autó is megállt…
Mindenki a babakocsit kezdte keresni…
Sonia hisztérikusan zokogott. Megszerezték a férje telefonszámát….
Felhívták.
Azt mondták, hogy a babakocsi és a baba eltűnt.
Maxim fél órával később repült be. Felmérte a helyzetet.
Megragadta a bánattól kábult Soniát, és elkezdte rázni:
– „Hagyd abba a sírást! Menjünk a rendőrségre!
– Itt van valahol…, – ismételgette Sonia a könnyein keresztül, – meg kell keresnünk…..
Maksim és néhány közelben álló srác átrohantak az udvaron…..
Mindannyian üres kézzel jöttek vissza…
– Hívd a rendőrséget – mondta valaki….
Maxim elővette a telefonját. És abban a pillanatban kapott egy hívást. Nina Petrovna volt az.
Makszim egy másodpercig habozott, majd felvette, és úgy döntött, hogy nem mond semmit az anyjának. Szia…
– Fiam, hol vagy? – Anyja hangja olyan vidám és örömteli volt, hogy Makszim szíve összeszorult…
– Éppen hazafelé tartok a munkából, anya. Kértél valamit?
– Gyere ide hozzám! Várunk téged Kszjusenkával.
– Kivel? – Maxim felkiáltott, nem hitte el, amit hallott, és még mindig nem értett semmit.
– Ksziusával. Ő nálam van.
– Miért van nálatok? – Kérdezte Maxim, alig tudta visszafogni magát.
– Az utcán találtam rá. A te Sonyád otthagyta a babakocsiban a gyereket, és elment valahová máshová. Nem tudom, fiam, hogy bízhatsz rá egy lányt?
– Mindjárt megyek – mondta Maxim, és kikapcsolta a telefont.
– Szonya, ne sírj – mondta a feleségének idegen hangon -, minden rendben van. Kszjusa talált.
– Hol van a lány? – Szofja kifújta magát.
– Az anyámnál. Kelj fel! Gyerünk, menjünk.
Szonja nyitott szemében Maxim zavart, örömöt és ugyanakkor égő gyűlöletet látott…..
– Hogy tehette ezt? – suttogta a felesége. Letörölte a könnyeit, és követte a férjét…..
A kapcsolatuk viharos volt.
Nina Petrovna felelőtlenséggel vádolta menyét, az pedig szívtelenséggel és kegyetlenséggel.
Makszim abbahagyta a kiabálást:
– Tulajdonképpen, anya, épp hívni akartuk a rendőrséget. Felfogod, hogy az milyen véget érne számodra? Szonja persze téved, de amit te tettél, az már túlzás. Képzeld csak el, min mentünk keresztül Szonyával abban az órában, mit éreztünk. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire megbántasz…..
– Maxim, sajnálom – sírt Nina Petrovna, aki csak most jött rá, mit tett -, nem akartam. Vagy inkább nem ezt akartam.
– Most már mindegy, mit akartál, anya. Az számít, ami történt.
– Csak meg akartam leckéztetni a feleségedet. Ez minden… Mindig a babakocsiban hagyja a gyereket! Hány ilyen eset végződött rosszul?
– Igen, értem. Igazad van, mint mindig, anya. De embertelen módszert választottál. Nem tudom, hogy Sonia meg fog-e bocsátani neked.
– Megbocsátani? – Nina Petrovna felháborodott, – Nincs szükségem a megbocsátására!
– Nem kell – szólalt meg Szonja határozott hangja -, mostantól kezdve megkérlek, hogy ne gyere a házunkba. Én pedig vigyázni fogok, hogy ne hívj fel.
És ezzel vége is lett. Nina Petrovna csak a fiával kommunikál. A menyét nem tudja felhívni – letiltotta a telefonját. Szofja az anyósát sem engedi a lánya közelébe. Ha meglátja az utcán, megfordul és a másik irányba megy.
Xjusha hamarosan hároméves lesz.
Nem ismeri a nagyanyját …
