Mielőtt anyósom leszel, máris építkezni próbálsz? – Eugénia felháborodott.
– Zsenya, ne aggódj, minden rendben lesz – próbálta Mihail ismét megnyugtatni a menyasszonyt.
De Zsenya, aki vagy a fagytól, vagy az aggodalomtól kipirult, megrázta a fejét.- Nem, Misha, nem lesz rendben. Nem lesz. Anyáddal nem.
Mit mondtál nekem, amikor elvittél hozzá?
„Ne aggódj, anyám el fogja fogadni, bármit is választok.”
Kivéve, hogy ami most történik, az nem igazán nevezhető elfogadásnak. Az kizárt! Semmilyen formában és egyáltalán nem.
– Zhen, csak légy türelmes. Anya csak aggódik értem, az idő múlni fog, és megnyugszik.
– Misha, nem akarom megvárni, hogy elteljen az idő. Azt akarom, hogy a család MOST megnyugodjon.
Mert két hónap múlva összeházasodunk, és ha ez így megy tovább, akkor nincs értelme, hogy hozzád menjek.
– Hogy érted ezt? – Misha megdöbbent. – Annyit álmodtál róla, és most meghátrálsz?
Már mindent megterveztünk, elküldtük a meghívókat, és még ruhát is vettünk neked …
– Ne merészelj a ruháról beszélni! Ne merészeld!
Tudod, mit mondott nekem anyád a boltban?
Amikor anyámmal együtt elmentünk kiválasztani a ruhát! Mondtam neked.
– Zsenya, csak egy elavult hagyományról volt szó.
– Nem, Misha. Amikor egy nő meglátja a leendő menyét fehér ruhában, és azt mondja, hogy AZ, akkor egyáltalán nem a hagyományról van szó.
Ez szinte sértés.
„Lányom, mit szólnál egy másik színhez? A fehér ruha a tisztaság és az erkölcs jelképe, és te, ahogy én értem, és Mishenka előtt a férfiak férfiak voltak, nem jó” – idézte Zsenya.
– Ez olyan, mintha egy leendő menyét de…koy podzabornak neveznék… Szegény bolti lányok ott álltak, és nem tudták, hova tegyék a szemüket.
Anyu azt mondta, hogy majdnem megölte a helyszínen, de csak azért állt meg, hogy aztán ő maga is ugyanolyan ha…gerendás bazár legyen.
– Te most anyámat bazári kurvának nevezted?
– Mi ő, Mish? Úgy viselkedik, mint egy igazi piaci nő. Olyan, aki csak túl drágán akarja eladni a cuccait.
A tiéd pedig pont az ellenkezője – csak hogy felborítsa a kapcsolatot.
Gondolj bele, hogy kezdődött ez az egész?
Amint azt mondtuk, hogy össze akarunk házasodni, mit is mondott anyád?
– Semmi ilyesmit nem mondott. Azt mondta: „Nem sietitek el magatokat, gyerekek? Érthető lenne, ha ez egy elrendezett házasság lenne, de hát ez már csak így van…
– És ugye nem szégyelled magad emiatt? Például azt, hogy két évig együtt éltünk? És hogy még másfél évig jártunk?
És hogy anyukád és apukád az egyetem első évében találkoztak, és a másodikban összeházasodtak?
Én most nem ítéllek el – én tudom, anyukáddal ellentétben, hogy mindenki úgy él, ahogy él, és nem kell beleszólni.
De már maga a tény, hogy ilyen kettős mércével mérnek, és ez a fajta kiforgatott logika már nagyon stresszel.
– És stresszel, hogy még nem volt időd a feleségemmé válni – és máris elkezdődtek a problémák.
– Anyukádnak pedig még nem volt ideje, hogy az anyósom legyen, és máris próbál felépíteni engem. Én erre fütyülök, Mish.
Ahhoz, hogy felépítsenek, van egy főnököm a munkahelyemen. És éppen azon a munkahelyen kapok jó fizetést többek között a bohóckodásaiért.
– Arra célzol, hogy fizetnem kell neked azért, hogy normális kapcsolatom legyen az anyámmal?
– Nem – fújta ki ingerülten Eugenia.
Rájött, hogy a beszélgetés zsákutcába jutott, lehúzta a gyűrűt az ujjáról, és az asztalra tette.
– Nem célozgatok, egyenesen azt mondom, hogy nincs szükségem erre a sok idegeskedésre. Nem lesz esküvő.
Nem áll szándékomban elviselni egy olyan férfit, aki a lábamra törli a lábát, és egy olyan férfit, aki hagyja, hogy az anyja csinálja mindezt.
– Szóval ilyen a szerelem, nagy és fényes.
A dekabristák feleségei elmentek értük Szibériába, és az én anyám jellemét nem lehet elviselni.
– Pontosan, az emberek kemény munkára mentek a szeretteikért, és te még az anyádtól sem tudsz megvédeni.
Nincs szükségem ilyen társra, Mish. Ennek a beszélgetésnek vége.
Dühösen és feldúltan Mihail elhagyta Eugénia lakását.
A gyűrű kellemetlenül húzta a zsebét, és a történtek felfogására tett kísérletek egyszerűen nem engedtek semmilyen logikát.
Zsenya normálisnak tűnt számára. És most, amint az esküvőre való felkészülés, mintha teljesen más arcát mutatta volna neki.
Hogy nem érti, hogy anya az anya, bármi is történik. És csak azért, hogy kivágja őt az életéből Michael nem képes csak úgy …
Nos, ez lenne az egyik olyan anya, aki veri, elhagyja, figyelmen kívül hagyja a gyerekeket – akkor nem lennének kérdések.
És így egyedül nevelte fel, állította a lábára, nélküle Misha nem lenne semmije.
És ha még a korral is megjelentek bizonyos szeszélyek…..
– Szia, fiam! Miért vagy ilyen szomorú, mi a baj? – találkozott vele az anyja a küszöbön, amikor hazaért.
– Zsenya visszaadta a gyűrűt. Azt mondta, nem lesz esküvő.
– Végre újra velem vagy, drágám – mosolygott az anyja, és megölelte Mihailt.
A szavak valószínűleg maguktól jöttek ki, az asszony önkontrollja nélkül, de olyan volt, mint a jeges víz Misa arcán.
– Mit jelentsen ez? – Ráncolta a homlokát. – Szándékosan rendezted ezt az egészet?
– Drágám, hogy tehettem volna? Csak Zsenya az ideges túl ideges, csak amikor a helyzet kezdett forrósodni – azonnal egy kiáltás, könnyek, botrányok …
Most gondolj bele, hogyan élnél vele? Családot alapítanál? Gyerekeket nevelnél?
Tudod, hány konfliktushelyzet merülne fel az idő múlásával?
És ha mindegyikre úgy reagálna, mint a ruhával kapcsolatos megjegyzésemre, mi lenne, hm?
– Na, Martha, befognád egy pillanatra a szádat?” – jött egy ismerős, parancsoló hang a nappaliból.
– Nagymama? – Misha elmosolyodott.
Senki sem mondta neki, hogy az anyósa anyósa már a kezdetektől fogva meglátogatta őket. – Szervusz, nagymama! Szólhattál volna, hogy jössz.
– Nem azért jöttem, hogy meglátogassalak. Hanem ez itt. A saját fejére szült egy lányt. Tönkretette a saját életét, és most a fiát is tönkretette.
Miért nem mész el, unokám? Nem vettem észre téged – vágott a nagymamám, mint mindig, egyenesen és élethűen, mások érzelmeire való tekintet nélkül.
Mindig így viselkedett, ezért Mihail már régen megtanulta, hogy a káromkodások áradatából kiszedje a lényeget.
Most a lényeg nem jött ki belőle.
– Hogy érti ezt?
– Mármint, ami nekem van – viccelődött kéjesen a nagymama. – Nincs fény? – Egy doboz olcsó cigaretta került elő a zsebemből.
– Nálunk nem dohányzunk, anya.
– Istenem, de kényesek vagyunk. Menjünk ki, unokám, megjavítom az agyadat, ha megtalálom.
Már az utcán hosszú előadást kapott Miska arról, hogy „a családod most már a feleséged és a gyerekeid legyenek, anya most már rokon”.
Hogy „anyunak segíteni kell, de hogy hagyja, hogy megbántsa a menyasszonyát, az csak az utolsó … ”.
No, és előételként – „nézd meg a szomszéd Tolyát, aki ötvenévesen egyedül van, és mindezt azért, mert minden menyek szerető anyja kergeti”.
A helyzetekkel is foglalkoztak. Igen, a lelkes menyasszonynak megmondani, hogy a fehér ruha nem áll jól neki, mert ő, ugye, nem lány, a mi időnkben csak egy komplett …a…a.
