— Ő a húgod, senki sem vitatja, de az egész vidéki rokonokat magamra vállalni — bocs, de ez nekem nem megy! — jelentette ki Lena élesen.
— Lena, ne már! Nem kérem. Csak megérted, én hívtam ide Moszkvába. Még mielőtt találkoztunk. És most mi lesz? Csak úgy magára hagyom Masát? — Slava idegesen babrálta a pulóverének a kapcsát, megigazította a szemüvegét. Nem tetszett neki ez a beszélgetés.
— És most a következő a helyzet, kedvesem. Hamarosan a férjem leszel. És családos ember leszel. Miért kellene továbbra is foglalkoznunk egy felnőtt, cselekvőképes lány sorsával? — kérdezte meglepődve Lena.
— Ő nem felnőtt…
— Huszonöt évesen? Nem felnőtt?! Ugyan már! És mikor lesz felnőtt? Harminc évesen? Negyvenen? Akkor bocs, de akkor ne is szüljünk gyereket — nem tudjuk eltartani a húgodat és a saját gyerekeinket sem.
– Ne dramatizáld – mondta Slava, lesütve a szemét. Kényelmetlenül érezte magát a jövendőbelije előtt, és sajnálta a húgát. – Csak annyira függő. És még mindig nem szokott hozzá a fővárosi őrült tempóhoz.
– Figyelj, Slava, miért foglalkozol vele? Hagyja, hadd csinálja! Már régóta nem kicsi. Miért nem tanult Masha, miért nem szerzett diplomát? Te magad mondtad, hogy a húgod csak kilenc osztályt végzett. Mintha a múlt században élne, istenemre! – felháborodott Lena, aki újságírói diplomát szerzett egy fővárosi egyetemen, és már két éve a Mosfilmnél dolgozott.
– Úgy tűnt, próbálkozott, még főiskolára is beiratkozott, de nem fejezte be… Állandóan betegeskedett.
– Próbálkozott, de befejezte… Micsoda lusta! Nincsenek szavak! Hogy lehet ilyen függő? Megértem, hogy az anyja otthon sajnálta, húszhárom éves koráig a hátán cipelte a kislányát. Ő pedig ezt gátlástalanul kihasználta – otthon ült és hülye rajzokat készített. Mintha valami fontos dolgot csinálna.
– Megpróbált ezzel pénzt keresni – mentette a nővérét Szláv.
– Próbálkozott! Na és, keresett vele? Na persze! Itt is, a te lakásodban ülve próbálkozott valamivel. Látszatot keltett. És akkor?
– Na, Lena…
– Mi Lena? Maska két évig teljes mértékben a te gondozásodban volt! Két évig csak úgy ülni, és illúziót kelteni arról, hogy önmagát keresi – felfoghatatlan!
Lena odament a konyhaasztalhoz, és kortyolt a rég kihűlt teájából. A beszélgetés elhúzódott.
— Először tanulni kellett volna, diplomát szerezni. Az a legfontosabb! Utána pedig minden más. De a húgod mindig másokra támaszkodik. Most anyára, most a bátyjára. Nagyon ravasz manipulátor! De én ezt többé nem tűröm. Már lejárt a te időd, hogy eltartsd – két évig lakott nálad egy bérelt lakásban – Lena úgy döntött, nem hallgat tovább. Elég volt, ideje tisztázni a dolgokat.
A leendő sógornője infantilis viselkedésével az őrületbe kergette.
Igen, Elena jogosan viselkedett így a lusta emberekkel. Mindent saját erejéből ért el. Érettségit érettségi bizonyítvánnyal szerzett. Felvételt nyert az egyetemre, sokat és kitartóan tanult, tudta, hogy ebben az életben senkire sem számíthat.
Az anyja, aki egy Moszkvától távol eső faluban élt, alig tudott segíteni neki. Az apja, akinek már tíz éve volt egy másik családja és két tizenéves gyereke a második feleségétől, még kevésbé.
– Én soha senkiben sem reménykedtem. Miért gondolja Maska, hogy mindenki tartozik neki? Eljöttél a fővárosba, szerencséd volt, hogy a testvéred olyan gondos – felhívott, lakást adott, ahol még a bérleti díjat sem kell fizetned. Na, akkor dolgozz, küzdj! Legalább levelező tagozatra iratkozz be valahova. Szerezz diplomát, találj egy jó munkát, és aztán dolgozz, mint az állat. Csinálj valamit, hogy megmaradj, letelepedj itt, ebben a városban, ahol annyi lehetőség van. Mit keres ő itt, Slava? Moszkva nem szereti a lustákat.
– Mi van, hazamenjen? Ott nincs rendes munka, nincs normális élet. Minden teljes hanyatlásban van – okoskodott Vjacseszlav, aki tíz évvel ezelőtt maga is elhagyta szülővárosát egy jobb élet reményében.
– Menjen vissza az anyjához. Vagy tartsa el magát.
Aznap este összevesztek. Szlávának el kellett mennie a bérelt lakásba, ahol az elmúlt két évben a húgával élt. Vjacseszlav nem hosszabbította meg a bérleti szerződést. Az volt az utolsó hónapja ott. Két hét múlva esküvője volt Lenával. A fiatalok úgy döntöttek, hogy Lenának a lakásában fognak élni, amelyet egy évvel ezelőtt vett jelzálogra.
– Megegyeztél? – köszöntötte Szlavát Masha, aki a kinézete alapján épp csak felébredt, pedig már este nyolc óra volt.
– Miről? – tudta, mire gondol a nővére, de most dühös volt.
Lena felhergelte. És valamiben igaza volt. Masha lusta.
– Arról, hogy veletek éljek, Lena lakásában. Mi nem világos? – kérdezte pimaszul Maria.
– Masha, téged egyáltalán nem zavar ez a helyzet?
– Mi pontosan? Egyébként miért nem vetted meg a kedvenc fagylaltomat? És a csirkemellet sem. Mit kéne ennem? Egész nap rád vártam – kérdezte elégedetlenül, miközben a bátyja üres kezét nézte.
– Fagylaltot? Te megkerested rá? Itt élsz, mint egy üdülőben, minden készen áll! – Slava még mindig dühöngött belül, ezért nem tudott azonnal megnyugodni.
– Mi van, Slávik? Mit tettem neked? Hogy tudsz így bánni velem? Egyáltalán nem sajnálsz. Látod, hogy próbálkozom. Van egy csatornám a Dzenen, oda töltöm fel a munkáimat. De az emberek valamiért egyáltalán nem akarnak tőlem portrékat rendelni. Várni kell, most nyilván nem az én időm…
– Mire várj? Mire, mondd meg! Mikor jön el a te időd? És a portréid rosszak!
– Mi? Hogy mondhatsz ilyet? – A nővére szemében könnyek csillogtak.
– Tanulnod kellett volna, Masha, tanulni. Ez a legfontosabb az életben. Bármilyen tehetséget ki kell fejleszteni, tökéletesíteni. Te meg még a főiskolát sem végezted el. És most mit csinálsz? Arról álmodozol, hogy gazdag férjet találsz, addig pedig az én pénzemből élsz. És azt tervezed, hogy a feleségem nyakára akarsz szállni. De ő ellenzi! És én tökéletesen megértem. Csak azt nem tudom, hogyan mondjam el anyának! – mondta Szlava egy levegővel.
– Pontosan, hogyan fogod elmondani anyámnak, hogy kidobtál az utcára, mi? – A lány szeme azonnal kiszáradt, arca gonosz kifejezést öltött. – Megígérted neki, hogy gondoskodsz rólam itt Moszkvában, munkát szerzel, férjhez adsz.
– Nem vagyok varázsló, Masha. És ha te magad nem akarsz változtatni az életeden, akkor tehetetlen vagyok. Itt teljesen más szabályok vannak. És te nem fogadtad el őket. Menj haza.
– Haza! Szóval így? Megtaláltad a bölcs Lenochkádat, és máris nem kell a családod!
Masha csúnyán sírni kezdett, hogy meghatódjon a bátyja. Ez megszokott dolog volt, gyerekkora óta így csinált. Tudta, hogyan kell manipulálni a rokonait.
*******
Masha és Slava anyja az elmúlt néhány évben egyedül élt. Második férje, Masha apja nemrégiben betegség után elhunyt. Előtte vidám életet élt, amiért Olga elűzte otthonról.
Egyáltalán nem volt szerencséje a férfiakhoz. Az első férje, aki két fiút adott neki, nem élt éppen józan életet. És nem maradt sokáig ezen a világon. De a nő vidám és álmodozó típus volt. Mindenkinek azt mondta, hogy már attól boldog, hogy három gyereke van. A férjek… Nos, az meg változó dolog. Ha akarod. Neki pedig 58 évesen már senki sem kellett.
– Olja, és a legidősebb fia miért nem nősül meg? Hiszen már 38 éves, nem? – kérdezték meglepetten az ismerősök.
– Miért sietne? Hadd éljen úgy, ahogy eddig, van barátnője. Nem siettetem.
– És hol dolgozik? – nem hagyták békén az unatkozó barátnők. – Hiszen nem végzett a főiskolán, ugye? Úgy tudom, zeneiskolába járt.
– Nem. Miért kellett volna? Hova menne azzal a diplomával? Így is keres. Dalokat ír, és énekli őket – válaszolta büszkén Olga.
– Hol? Az aluljárókban? – csodálkoztak az ismerősök, és megdöbbentek ennek a nagykorú álmodozónak a gondtalanságán.
Valójában mindenki sejtette, ki tartja el a legidősebb fiút.
– És a te Masha mi van? Dolgozik, férjhez ment? – érdeklődtek a kollégák és barátnők.
– Masha Moszkvába költözött. Szlavik hívta oda. Ő is olyan jól elhelyezkedett ott! Igen! Valami lerobbant gyárban dolgozik, videókat forgat nekik. A részleteket nem tudom, mindent titokban tart. De a fiát nagyon értékelik ott. A húgát is elhelyezte. Hamarosan férjhez megy. És Szlavik is megnősül. Egy moszkvai nővel. Lakással! – A hazugság keveredett az igazsággal, a fantázia valóságnak tűnt, és a nő boldog volt, élve a mesét, amelyet magának talált ki.
– Szóval Masha megkapta a diplomáját? – faggatta Olga kolléganője. – A főiskoláról, ha jól emlékszem, akkoriban kirúgták, mert sokat hiányzott. Te magad panaszkodtál nekünk.
– Hát persze! Megkapta. Dolgozik, és nagyon jól keres. A pasija is moszkvai. A szülei nem tudnak betelni Mashenkával. Hamarosan esküvő lesz.
– És hol laknak, Szlavik és Masha?
– Egyelőre ketten bérelnek egy lakást. Kétszintes. Nagyon olcsó. Igen, szerencséjük volt. Ismerősök adták nekik. Később beköltöznek a szülők lakásába.
Nem volt világos, hogy Olga őszintén hisz-e abban, amit mond, vagy csak ködösít, de sokan tudták vagy sejtették, hogy valójában mi a helyzet a három gyermekével, akik közül csak a középső, Slava ért el valamit az életben, míg a legidősebb és a legfiatalabb lusta, tanulatlan és semmirekellő volt.
********
Este felé anya telefonált.
– Halló, anya, hallak. Miért ilyen késő? Már majdnem alszunk.
– Csak azt akartam mondani, Szlavik, hogy mindannyian hozzátok megyünk Lenochka esküvőjére. Viktor is megy a barátnőjével, és a testvérem is a férjével. Ma dőlt el minden. Örülsz? – kérdezte Olga a fiától.
– Viktor? – csodálkozott Sávik, az idősebb testvérére gondolva. – Annyit keres a dalaival, hogy megengedhet magának egy moszkvai szállodát?
– Miért szállodát? Épp erről akartam veled beszélni. Valahol meg kell szállnunk. Öten fogunk érkezni. Talán egy hétre beköltözhetnénk Lenka lakásába, amíg Moszkvában vendégeskedünk?
– Anya, elment az eszed? Lenka egyedül él! – zavarba jött Szlavik.
– Hát, nem mindannyian megyünk oda. Valaki a te bérelt lakásodban fog lakni, valaki pedig Lenka lakásában. Hogyan lehetne másképp? Esküvőre megyünk. Mindig így volt. A vendégek tömegesen érkeznek, szűkösen, de nem bánják – folytatta naivan az anya, mintha nem értené, milyen lelkiállapotban van a fia.
– Mi ez az ostobaság! Menjen, aki akar. De mindannyian szállodában fogtok lakni!
– Én is? – kiáltott fel az anya.
– Találunk neked helyet – válaszolta már nyugodtabban Szlávja. – Bár… Nem tudom, hová költöztessem Masát. Probléma adódott. Nem fogok többé lakást bérelni. A bérleti szerződésem hamarosan lejár – osztotta meg anyjával a problémáját Szlávja.
– Majd te döntesz. Vigyétek magatokkal Lénához. Masha nem idegen neked.
– Anya, hogy képzeled ezt? Lenahez!
– Semmi baj. Él veletek egy ideig, és majd meglátod, ő is férjhez megy. Megtalálja a sorsát. Még Viktorról akartam kérni. Mondd meg Lenának, hogy szerezzen neki valami állást a Mosfilmnél. Hiszen olyan tehetséges! — Olga megint elragadtatta magát. — Mit tudna itt, vidéken keresni a dalaival?
— Ne, anya! Ne is kezdd! A húgomat sem tudom eladni, és még a bátyámat is rám akarsz sózni.
– Teljes hülyeségeket beszélsz! Mit jelent az, hogy leráznád, a nyakamba akarnád? Masha és Vitya maguk fogják eltartani magukat. Csak segíteni kell nekik. Adni egy esélyt.
– Nem, anya. Vitya maradjon otthon. Masha is hamarosan visszajön hozzád.
– Mi van ma veled? Most felhívom Lénát és megkérem. Nem fog visszautasítani – folytatta naiv és kissé pimasz Olga.
Tényleg felhívta leendő menyét.
– Igen, Olga Nyikolajevna – mondta szárazon Lénia a telefonba.
– Lenka, szia, kedvesem. Hogy vagy, egészséges, munka? Minden rendben?
– Igen, köszönöm.
– Bocs, hogy ilyen későn hívlak. Van pár kérdésem hozzád. Családi ügy, hogy úgy mondjam.
– Ha csak pár, akkor rendben. Már majdnem aludtam. Itt nagyon korán kelünk, főváros, őrült ritmus.
Lena nyilván ideges volt, és nem akart beszélni a leendő anyósával.
– Hadd éljen veletek egy kicsit Masha. Hiszem, hogy hamarosan megtalálja a párját, és férjhez megy. Az én kislányom olyan jó, hogy nem lehet, hogy ne legyen szerencséje. Jó, Lenka? Engedd, hogy veletek éljen.
– És még mit akarnak? – kérdezte gonoszul Lena, aki ismét megdöbbent a leendő férje rokonainak arcátlanságán.
– És még Viktorról is akartam kérni valamit – Olga úgy tűnt, nem vette észre, milyen agresszíven válaszolt neki a lány. – Vegyé fel a munkahelyére. Tehetséges, olyan gyönyörű dalokat ír. És hogy énekel! Majd eljövünk az esküvőtökre, és meghallgathatod. Ő is Moszkvába akar költözni hozzátok.
– És velünk fog lakni, az én lakásomban? – kérdezte felháborodva Lena. – És a barátnőjét is magával viszi, ugye? Hova menne nélküle?
– Hát, nem tudom. Talán eleinte, amíg a fiad nem kezd el keresni, kicsit össze kell szorulnotok. De aztán…
– Felejtsd el! – szakította félbe Elena. – Nincs szükségem testvérekre! Nem szándékozom a te sok rokonod problémáit megoldani! Nekem is elég a sajátjaim.
— Lena, hogy teheted? — zavarba jött Olga.
— Megtehetem. Csak így lehet veletek! És jobb, ha rögtön meghúzzuk a családunk határait, hogy ne üljetek a fejünkre. Maszát is vigyétek magatokkal. Két éve él itt, és még egy rubelt sem keresett. Teher! Megtiltottam Szlavának, hogy segítsen neki. Ő lesz a férjem, és mostantól én fogom ellenőrizni a közös költségvetésünket. A lányodnak nincs hol laknia, dolgozni sem akar. Menjen haza. Nem kell nekünk itt egy második ilyen felnőtt gyerek!
Lena kikapcsolt és a sötétbe káromkodott.
– Micsoda arcátlanság! Igazán második boldogság. De valakinek az első.
Olga egyedül repült el a fia esküvőjére. Lena-val keveset beszélt és rideg volt. Akárcsak a menye.
Olga a lányával együtt tért haza.
– Ne szomorkodj, Mashenka! Majd még megtalálod a boldogságot. Biztosan megtalálod. Addig is nyugodtan élhetünk – én még dolgozom, hála Istennek. És Slávik is segít nekünk pénzzel. Nem megy sehova. Nem hiába él és dolgozik Moszkvában.
